Mit tegyünk, ha gyermekünk figyelemzavaros hiperaktivitás (ADHD) gyanús?

Úgy érzi gyermeke minden ok nélkül nyugtalan, esetleg nehezen köthető le a figyelme, sokszor végez céltalan, irányítatlan, csapongó mozgásokat?

Tekintse meg videónkat is a figyelemzavaros hiperaktivitásról, ide kattintva!

Nem érti, miért teljesít intellektusa alatt az iskolában és panasz van rá szertelensége miatt? Esetleg nem tud egyhelyben ülni a padban, vagy az étkező asztalnál, mindig babrál valamivel, gyakran belevág a tanár mondandójába?

Ha a fenti tünetek nagy része jellemző az Ön gyermekére, érdemes gyermekpszichiátriai kivizsgálását kezdeményeznie a figyelemzavaros hiperaktivitás kapcsán. Ha nem biztos benne, hogy mennyire súlyos a probléma, vagy ha esetleg gyermeke megkapta az úgy nevezett ADHD diagnózist már, azaz figyelemzavaros hiperaktivitást állapítottak meg nála, akkor a további teendőkkel és gyermekneveléssel kapcsolatos kérdéseire szívesen válaszolunk.

Fontos tudnia, hogy a figyelemzavaros hiperaktivitás egy olyan tünet együttes, mely három fő komponensből tevődik össze:

  • a figyelem zavara figyelem terelhetőségét jelenti, azaz a gyakori elkalandozást, csapongó gondolatokat, a koncentráció nehézségét, a hosszan tartó szellemi erőfeszítés elkerülését (ettől még lehet jó megfigyelő a gyermek)
  • a mozgásos nyugtalanságot nem a mozgás mennyisége jelenti, hanem a mozgássor céltalansága, követhetetlensége pl: egyik játékhoz odamegy, babrál vele, ledobja, felvesz egy másikat, ledobja kis idő múlva és így tovább.
  • az impulzív cselekvések közé sorolhatók azok a viselkedések, melyekre a gátolatlanság jellemző pl: beszédkényszer, nem tud egyhelyben ülni, ha megkérik, akkor sem, babrál, rugdos a lábával ok nélkül, bele szól a tanár mondandójába, nem várja meg a kérdést, már válaszol.

A tünetek már egész kis korban megfigyelhetők, de nehéz diagnosztizálni őket. Rengeteg teória született, mely a hiperaktivitás okát kutatja, abban egyetértés van, hogy genetikai adottság hajlamosíthat. Ahol van egy hiperaktív gyerek a családban, ott a felmenők, rokonság körében is nagy valószínűséggel felfedezhető.

A figyelemzavaros hiperaktivitás nem betegség és a gyerek nem azért tesz meg bizonyos dolgokat, mert rossz, hanem mert képtelen máshogy cselekedni. A szülő nagyon sokat segíthet azzal, ha gyermekének megtanítja, hogyan szabályozza a viselkedését a következő szempontokat figyelembe véve:

  •  Teremtsen elfogadó légkört, nem tekintélyelvűt és nem is túlóvót. A hiperaktív gyerekeknek rendkívül fontos, hogy azt érezzék nem rosszak, el lehet őket fogadni, mi több, szerethetők, viszont nem szabad rájuk hagyni sem semmit, mert akkor könnyen a fejünkre nőhetnek. E kettősség közt kell érzékenyen lavírozva kialakítani egy áttekinthető szabályrendszert, mely biztonságot ad a szülőnek és gyermekének egyaránt.
  • Fontos a felelősségteljes és következetes életmódra nevelés már egészen kiskortól, hogy a gyermek tisztában legyen vele mi mit von maga után. A hiperaktív gyerekek nehezen társítják össze a tetteiket és azok következményét legyen az elfogadható, vagy elfogadhatatlan viselkedés. Ebben is segítséget nyújthat a következő alpont.
  •  Áttekinthető szabályrendszer kialakítása. A hiperaktív gyerekek napját fontos strukturálni, napi rutinokat kialakítani, mely a cselekvéseit és az időbeosztását is szabályozza, ugyanis az időpontok betartásával is könnyen elúsznak.
  •  A jutalmazás- büntetés rendszerének kialakítása, következetes betartása is fontos adott kívánt viselkedés megtartásában, kialakításában és a nem kívánt viselkedés előfordulásának csökkentésében, elhagyásában.

Bármilyen új bevezetett rendszer, szabály, szemlélet akkor működik jól, ha a szülők egységesek a nevelési elveket illetően, ami nem azt jelenti, hogy mindenben egyet kell értsenek, de muszáj a gyerek érdekében egységes álláspontokat kialakítani és nyilvánosan azt képviselni. A gyerek előtt ne szálljanak gyermekneveléssel kapcsolatos vitákba.