Kistestvér születik 2: megérkezett!

Cikksorozatunk első részében arról olvashattak, hogyan készítsük fel gyermekünket, arra, ha kistestvére születik, már a jövevény érkezése előtt. Ezúttal arra kaphatnak néhány ötletet, hogyan előzzük meg illetve kezeljük, a testvérféltékenységet (http://pszichologusa.hu/kistestver-szuletik-1-felkeszules-a-nagy-esemenyre-varandosag-alatt/).

Tekintse meg videónkat is a testvérféltékenységről, ide kattintva!

Korábban írtam arról, hogy bizonyos ambivalens érzések kifejeződése természetes, sőt normális. Ez igaz az agresszióra, a testvérféltékenységre is. Nem kell megakadályozni, bár mértékét lehet korlátozni. Veszekedésnél ne játssza a bíró szerepét, csak akkor lépjen közbe, ha valamelyik gyerek veszélyben van. Ha közbelép, akkor sem autoriter módon letiltva, megszidva a másikat (általában a nagyobbat) az agresszió miatt, hanem inkább utaljon a sértett fél érzéseire, válassza szét őket, és próbálja elterelni a figyelmüket. Ha gyakran veszekednek, próbáljanak közösen szabályokat alkotni, megbeszélni a gyerekek nyelvén, hogy mi lehet az oka.

Csökkentheti a feszültség, a féltékenység kialakulását, ha már a kezdetekkor bevonja  a nagyobb gyermeket a kicsi gondozásába, ad neki feladatot.

A szülőket is tehermentesíti, és segítheti konfliktusok oldódását, ha megtanítjuk gyermekeinket arra, hogyan lehet együtt játszani. Magyarázzuk el nekik, miért jó, ha néha többen vannak, együtt játszanak. Ez persze nem zárja ki, illetve nem helyettesítheti azt, hogy időnként a felnőttek is beálljanak a közös játékba. Akár modellként is szolgálhatunk gyermekeinknek, hogyan lehet elviselni például a vesztést (időnként nem árt hagyni győzni a gyermekeket).

Ugyanakkor fontos szem előtt tartani azt is, hogy különböző korú gyermekeinknek eltérő igényeik lehetnek több területen. Általában akkor fordul elő, hogy a szülők hasonlót várnak el mindkét gyermeküktől, ha túl kicsi közöttük a korkülönbség. Nehézséget jelenthet, hogy a kicsik hasonló igényeire reagálni tudjanak. Fontos azonban, hogy ekkor is különböző elvárásokkal legyünk mindkettőjükkel szemben. Mindazonáltal nincs ideális korkülönbség a gyerekek közt. Ami fontos, hogy a gyermek úgy érezze, hogy az ő szükségletei ugyanolyan fontosak, mint a testvéréé. Tanítsa meg őket, hogy együtt játsszanak, de fogadja el, és segítse azt is, ha az idősebb szeretne időnként egyedül, elmélyülten játszani. Adjon neki teret erre. A túlzott egyforma bánásmód egyúttal belehergeli a gyerekeket az állandó összehasonlítgatásba, versengésbe. Tanítsa meg gyermekeit, hogy hol egyikük, hol másikuk élvez előnyt, de ezek a javak hosszútávon kiegyenlítődnek.

Előfordulhat, hogy idősebb gyermekünk fejlődése azért esik vissza  pl. szobatisztaságban, beszédben, mert úgy érzékeli, hogy kisebb testvére több figyelmet kap, és elkezdi őt utánozni. Önállóságában visszaesik. Fontos, hogy ezt megelőzendő, vagy ha már kialakult kompenzálandó, vonjuk be a kicsivel való foglalkozásba, erősítsük meg plusz figyelemmel a korának megfelelő viselkedést. Lehet, hogy korábban természetesnek vélt dolgokat, most újra külön jutalmaznunk kell. Semmiképpen ne szégyenítsük meg infantilisebb viselkedéséért, és ne hangsúlyozzuk, hogy neki érettebbnek kell lenni, hisz ő a nagyobb.

Egy bizonyos mértékű testvérféltékenység tehát teljesen normális jelenség. Az, hogy miként enyhítjük, kezeljük, függ tehát a gyermekek korától, korkülönbségétől. Vannak helyzetek is, amikor például az együttességet hangsúlyozzuk, máskor pedig különbözőségüket. Fontos a rugalmasság, hogy már idejében felkészülhessünk, gyermekeink fejlődésének egyik legkaotikusabb időszakára, a kamaszkorra (http://pszichologusa.hu/engedetlen-kamaszok/).